Heimann Zoltán „Az Év Bortermelője 2013” díj jelöltjének bemutatkozó beszéde

„A cím a díjazott bortermelő több éven át tartó kiemelkedő szakmai teljesítményéért, borainak állandó kiváló minőségéért, azok hazai és külföldi sikereiért adományozható. (…) Az állandó kiváló minőségen kívül számítanak a borversenyen elért eredmények, a marketing, a külcsín és a belbecs, a szerethetőség, a borászat iránt keltetett szimpátia és nem utolsó sorban a borász személye.” – Kivonat a Magyar Bor Akadémia „Év Bortermelője Magyarországon” szabályzatából Budapest, 1998.

„Jó estét!

Nálunk nehéz volt az idei év. Ez év őszén távozott édesapám, de öröm az ürömben, hogy ez év augusztusában állt be közénk világot járt fiam. Hat év tanulás, útkeresés után, Geisenheimet, Montpelliers-t, Bordeaux-t, Udinét megjárva, és évente két-három családi borászatnál eltöltött szakmai gyakorlat után ért haza, és naponta éljük meg azt az örömöt, hogy hatalmas becsvágyával, innovatív gondolataival viszi, és egyben alakítja, építi a jelenünket, jövőnket.

Fura, hogy eddig egy kétpólusú vezetés apró-cseprő napi harcait éltük Ágival, most pedig három erős akaratú embernek kell egymáshoz csiszolódni, és megtalálnia a napi rutint. Hál’Istennek úgy látom, hogy három egymást szerető és tisztelő embernek megvan a jó szándéka és intelligenciája ahhoz, hogy ezt a vezetés-elméletben bizony eléggé szokatlan modellt nagy sikerrel alkalmazzuk. Rám vár a külkapcsolatok, a borvidéki és nemzeti borügyekben való aktív részvétel, a hosszú távú gondolkodás, a beruházások, a dolgozók és a szőlészet összefogása. Ági a rend őre mind a pincében, mind a kasszánál, de a konyhában is ő a vezér. Idén tavasszal, amikor Bikavérünkkel elnyertük a Gál Tibor Bikavér Vándorserleget, elneveztem BVK-nak. Ez a Bikavér Királynőt jelenti, és óva intem Önöket - nehogy összekeverjék a VBK-val! Zoli fiúnké pedig az eddig megépített alapokon az új, a még jobb kitalálása, kikísérletezése, megvalósítása. A mi sorsunk a múlt újraépítése, a jelen megalkotása, és övé az ebből kinövő jövő. Szerintem szép és izgalmas kihívás. Ő már a tizedik Heimann, aki Szekszárdon bort termel. Szinte hallani, ahogy ereszti a szekszárdi földbe a gyökereit…

Idén nem indultunk nemzetközi versenyen – Barbárunk három évjáratát megversenyeztetve aranyakat hoztunk el Bordeaux-ból, Brüsszelből, Londonból. Számunkra is hatalmas meglepetést okozott, hogy idén a Pannon Bormustráról a két legmagasabb pontszámot elért vörösbor Heimann lett. Miénk lett a legszebb Bikavér is, majd a Vinagóráról is két arannyal jöttünk haza.  Ebbe a sorba jött ráadásnak, hogy a most megjelent Gault & Millau gasztrokalauzban a négy legjobb magyar vörösbortermelő közé emeltek, és itt is két Heimann bekerült a tíz legjobb vörösbor közé. Tudom, hogy más a  vendéglátós világ értékelése, mint a borász szakmáé, de higgyék el, nekünk ez is legalább annyira fontos, hisz boraink zömét éttermekben értékesítjük, és a fogyasztók ízlése a legfőbb mérce. Végül is ők isszák a borainkat, és ők is fizetik meg az árát…

Büszkék vagyunk, hogy az elmúlt húsz évben fél hektáros indulásból sikerült felépíteni egy országosan elismert kis húszhektáros mintagazdaságot. Beálltak a telepítések, és a kezdeti, megbízhatósága okán méltán világsikeres cabernet, merlot indulástól, a különleges sagrantino és tannat fajták beintegrálásával most a kékfrankos és a kadarka, no meg a Bikavér játsza a főszerepet. A mai borbemutatóra kadarkát és Bikavért hoztunk, és édesapám előtt tisztelegve a Franciscust, ami egy cabernet franc - sagrantino házasítás.

Legalább ennyire büszke vagyok arra, hogy feleségemet, aki egy református, magyar leányként Bicskéről került ebbe a kellően zárt sváb világba, sikerült partnerként bevonni a borászat működtetésébe. Az Ő felelősségteljes alapossága, a mindenre kiterjedő figyelme és nagyon jó ízlése a főborászi rangot érdemelte ki. Az utóbbi évek töretlen és szembetűnő minőségi fejlődése egyértelműen az Ő munkáját dicséri…

Nagyon büszke vagyok, büszkék vagyunk, hogy Zoli fiúnkat finom erőszakkal sikerült rávenni a borász szakma választására. Ez az Ő szuverén döntése volt, és így nyer igazán értelmet egy tíz generációs birtok sikeres jövőképe. Higgyék el nem könnyű egy „önmegvalósító”, liberális világban rá venni valakit arra, hogy ráálljon egy vidéki, földszagú, fizikai munkával terhelt karrierpályára, ahol ennek tetejébe még a szülők is állandóan akadékoskodnak…

Az utolsó gondolatom, hogy mindezek mellett immáron nyolcadik éve vagyok a Szekszárd Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke, ahol az elmúlt pár évben tényleg sikerült a szekszárdi bort divatba hozni. Havi rendszerességgel ülünk össze egymás borait összekóstolni, együtt állítunk ki a Budapesti Borfesztiválon. Nagyon sikeres lett az immáron nyolc éve általunk szervezett Szekszárdi Szüreti Napok. Tavaly elkezdtük a Bikavér Párbajt az egriekkel, és idén februárban Budapesten a Gerbaud-ban ismételtük meg. Milyen érdekes, hogy a nagy Egri Borvidéknek mi szervezzük a rendezvényét? Idén hívtuk össze Szekszárdra a Kadarka kerekasztalt, ahová az ország összes kadarka termelőjét vártuk, és jövőre tervezzük a Nemzetközi Kékfrankos Kerekasztalt. Szekszárdon megindult egy komoly összefogás és jövőtervezés. Ebbe a sorba illik bele a Fuxli projekt, vagy a jövőre indítandó Szekszárdi közös palack projekt. Tagja voltam a HNT korábbi elnökségének, és most is bekerültem az újba. Nagy a kihívás, hiszen van egy újabb esélyünk, hogy a borász szakma érdekvédelmének hajóját Jónás kilátástalan tengeri viharából  átevezzük egy, a politikával egyedüli és egyenrangú partnerként tárgyalási pozícióval bíró szakmaközi szervezetévé, amely már talán csendesebb, vagy legalábbis jobb kilátásokkal bíró vizeire ér. Ez a következő évek nagy-nagy munkája…

Köszönöm, hogy meghallgattak! A borokhoz jó kedvet és jó egészséget!”

Elhangzott 2013. november 22-én.

"Az évjáratról csak akkor, ha már lenn van a pincében." – Édesapám szavajárására hallgatva most, hogy minden szőlőnket leszüreteltük, megnyílt az alkalom egy rövid összefoglalóra, a 2013-as szüret értékelésére.

"A gazdák szavaiból ítélve ez a szüret nagyon eklektikus volt" – mondta a szekszárdi labor egyik kedves alkalmazottja. Ezt a véleményt erősíti a mi tapasztalatunk is: idén az igényesen elvégzett zöldmunkának, egy jó időben felvállalt fürtzóna-levelezésnek, vagy előszüretnek és nem utolsó sorban a fekvéseknek nagy szerepe volt. Ez utóbbira jó példa, hogy míg a szeptember végi fagyok miatt ledobták levelüket a völgyben lévő, fagyveszélyesebb ültetvények, addig a magasabb fekvésű helyeken pozitív maradt a hőmérséklet, lehetővé téve a további fenológiai érést.

A vegetációs periódus nagyobb növényvédelmi nyomás nélkül zajlott le, és az augusztusi, szeptemberi hűvös időjárás miatt számottevő botrytis fertőzöttség nélkül tudott fejlődni a szőlő, lehetővé téve a késői szüretelést. A szüreti időzítéseknél volt időnk kivárni a tökéletesnek vélt szüreti napot, amely lehetőséggel nem egyszer éltünk.

A mi összképünk szerint az idei év nagyon kiegyensúlyozott borokat adott. Az optimális cukortartalmak (pl. kékfrankos 20-20,5°MM, cabernet franc 21-22,5°MM) mellett határozott savtartalommal (pl. kadarka 6,5 g/L és merlot 5,3 g/L) és nagyon egészséges pH (3,1–3,4) értékekkel szüreteltük a szőlőket.  Az így nyert borok potenciálisan hosszan érlelhető, jó savgerincű, elegáns tételek lesznek, ami az elmúlt évek koncentrált, sokszor túl erős és tanninos borai után számunkra felüdülés.

Röviden összefoglalva a szőlőfajtákkal szerzett tapasztalatainkat:

• kiegyensúlyozottak, gyümölcsösek, jól ihatóak a zweigelt és a portugieser, amit két héten belül “Idei” néven a boltok polcain is megtalálhatnak majd.
• gyümölcsbomba, és nagy beltartalmi értékekkel bír a viognier, amit idén, kísérlet képpen 2/3 részben acélban, 1/3 részben új fahordókban erjesztettünk, részben spontán.
• nagy válogatás-igénye volt a kadarkának, melynek gyengébben színeződő, savhangsúlyosabb 25%-a a Fuxli alapját képezi majd. A klónszelekciókból kiválogatott ígéretes kadarka klónok idén is remekül szerepeltek, java részt szignifikánsan jobban beérve, mint a P9-es fűszeres kadarka. Köszönhetően a jobban ellenálló bogyóknak (és feltehetően a Batti kereszt dűlőnek) ezen tőkéket egy hónappal tovább tudtuk fenthagyni a tőkéken.
• kiegyensúlyozottak, jó savúak, nagyon megbízhatóak a kékfrankosaink. Itt a különböző dűlőket igyekeztünk külön feldolgozni és kísérleteztünk spontán erjesztéssel is. Ezt a próbálkozást tovább is szeretnénk vinni az érlelésre is, hogy hosszabb távú következtetést vonhassunk le.
• egyedül a merlot-nál érezzük úgy, hogy érdemes lett volna a teljesebb érésre várni. Így az aromaintenzitásuk inkább a frissesség érzetét adja, nem annyira lehengerlő.
• cabernet franc-jaink, minden félelmünk ellenére, szépen beértek, első osztályúak. Kis fürtöket, az átlagosnál alacsonyabb termést hoztak.
• a francia tannat megszokottan nagy, tömör fürtöket és nagyon erős kocsányt nevelt. Cukorkoncentrációban (23,2°MM), de éppúgy savtartalomban (12 g/L) és lehengerlő gyümölcsösségében (feketeribizli, áfonya, piros bogyós gyümölcsök) is a szortimentünk csúcsára tör.
• az olasz sagrantino koncentrált, erős fürtjeit élmény volt válogatni és biztosan hosszan érlelhető bort adnak majd.

A végére pedig néhány adat, a megérzéseken túl:

• Idén a szüretet szeptember 5-én, a portugieserrel kezdtük, és október 29-én, a sagrantinoval fejeztük be. Összesen 157 tonna szőlőt dolgoztunk fel.
• Az idei évben is majd’ minden tételünket átválogattuk fürtönként. Célkeresztben általában a gyengébben színeződő fürtök (különösen a kadarka esetében), a kiszáradt szemek és a szüret vége felé a a töppedt szemek voltak.

Reményeink szerint a jól kiválasztott területek, a technológiai felkészültség és a feszes, jól kézben tartott szakmai munka idén is meghozza gyümölcsét és 2013-ból is jól iható, komplex, elegáns borokat rakhatunk le az Önök asztalára.

A Heimann család